A Dzsaj Bhím Közösség elnöke
Sajókaza
Meseszerű életút áll a 37 éves Orsós János tanár úr mögött, aki ha kis késéssel is, de úgy döntött: viszi valamire a hidasi cigánysorról. A baranyai falu egykori kisebbségi elnöke egykor a cigány önkormányzat pénzét tanulmányi ösztöndíjakra fordította, de ő sem maradt ki a tanulásból. Ma a dr. Ámbédkár iskola tanáraként mutat példát közeli és távoli környezetének arról, hogy van kitörési lehetőség nehéz helyzetekből is, ha van hozzá önakarat. Életéről Sajókazán mesélt.
– A sorsomért én vagyok felelős, és ahhoz én tudok a legtöbbet hozzátenni. Te magad kellesz a sorsod alakításához, ha pedig ezt megértjük, nagy baj nem lehet – idézte elöljáróban iskolájuk névadójának mondását a Dzsaj Bhím Triratna Buddhista közösség elnöke. Véleménye szerint ez a néhány mondat elég ahhoz, hogy lerakjuk a gondolkodásunk, a jövőnk alapjait, mert abban minden fontos tényező benne van. Ő is ennek a felismerésnek köszönheti, hogy kitört a munkanélküliségből, majd tudott másokon is segíteni. Mára sok száz fiatal mondhatja el magáról, hogy Orsós tanár úr tanítványaként jutott előbbre az életben.
– Bonyhádon születtem 1975-ben. Szüleimmel és hét testvéremmel egy szoba-konyhás kis házban éltünk a hidasi cigánysoron. A körülmények ellenére igyekeztem lépést tartani a tanulásban a helybeli gyerekekkel, de éreztem a beskatulyázás minden hátrányát, feleléskor rendre csak 2-es 3-as osztályzatot kaptam. Egy idő után feladtam a küzdelmet és hetedikben osztályt ismételtem. A 8 osztályt mégis elvégeztem és segédmunkás lettem a bonyhádi edénygyárban. Dolgoztam, katona voltam egy évig és időszakonként munkanélküli. Elmúltam 21 éves, amikor újra bementem a templomba, ahol egykor első áldozó voltam. A római katolikus pappal hamarosan ifjúsági kört szerveztünk és igyekeztünk a vallás felé irányítani a fiatalokat. Ő szólt 1996-ban, hogy indul egy szociális gondozó képzés Pécsen és jelentkezhetek. Nővéremmel együtt felvettek, majd a szociológiát és pedagógiát oktató szakemberek látókörébe kerültem, akik a Gandhi Gimnázium környezetébe tartozó Amrita Egyesülethez irányítottak. Az ottani szakemberek győzködtek, szerezzek érettségit. Egyikük Derdák Tibor tanár úr volt, akivel ma kollégaként dolgozunk. Érveik hatottak és beültem az iskolapadba. Közben 1998-ben Hidason megnyertem a kisebbségi választást, majd elmondtam az embereknek, hogy a cigány önkormányzat pénzét gyerekeik taníttatására költöm. Elfogadták.
Budapesten, a Belvárosi Tanodában szereztem érettségit 2001-ben.
Tanulmányaim idején az Amrita Egyesület biztosított számomra pénzkereseti lehetőséget. Ott pályázatokat írtam a Soros Alapítványhoz, tőlük pedagógus- és diák ösztöndíjat lehetett nyerni. 2002-ben elkezdtem a Tan Kapuja Buddhista Főiskolát, 2006-ban pedig a Waldorf Tanárképzőben kaptam nyelvtanári diplomát. A beás nyelvet és a buddhista hittant tanítom a diákjaimnak – sorolta élete fontos mozzanatait.
Orsós János 16 éve vesz részt cigány fiatalok oktatásában, a legjobb eredményeket a Dél-Dunántúlon érte el. Először Mánfán tanított, majd Alsószentmártonban a Kis Tigris Gimnáziumban. Borsodba 2007-ben Derdák Tiborral érkeztek, mert tudták, hogy arrafelé komoly gondok vannak a cigánygyerekek oktatásával. Ma már Ózd, Sajókaza, Hegymeg és Alsózsolca településeken működtetnek érettségit adó gimnáziumot, sőt Sáta községben általános iskolát.
Munkájukat állami szinten is elismerik, 2012-ben ötéves köznevelési megállapodást kötött velük az Oktatási Minisztérium és ugyanannyi normatívát kapnak, mint a többi egyház. Iskolarendszerükben félezernyi gyerek tanul, akik Orsós János szerint egy célcsoportból kerülnek ki. Lehet, hogy nélküle az alulképzettek táborát szaporítanák.
Fizetésének többszörösét kereshette volna Brüsszelben, ahová Mohácsi Viktória képviselő hívta asszisztensének. Visszautasította az ajánlatot, mert úgy érezte, neki továbbra is ebben az országban van feladata. Úgy fogalmaz, életét arra szenteli, hogy emberek sorsán változtasson, bár tudja, globális mércével nézve mindez csak álom marad. Csakhogy dr. Ámbédkárnak, aki 1956. október 14-én áttért a hindu vallásról a buddhistára, azon a napon félmillió követője volt. Jelenleg 30 millióan vallják magukat buddhistának, és Orsós Jánosnak ez lebeg a szeme előtt.
Nem felejti el rokonságát, hiszen hat testvérének 35 gyereke van. Egy unokahúga már Sajókazán szerzett érettségit, a másik jövőre végez. Gyerekkori lakóhelyén egyre több az iskolázott fiatal, tehát valami elindult Baranyában is, ahová visszavágyik.
Most ennél előbbre valónak tartja, hogy létrehozzanak egy kollégiumot a hátrányos helyzetű fiatalok számára. Ez azért lenne létfontosságú, hogy egy központi helyen minél több eldugott falu gyermekei kapjanak lehetőséget a minőségi oktatásra és a tanórán kívüli foglalkozásokra.
(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)
(Fotó: Turay Balázs)
Beszélgetés Orsós Jánossal 2014. április 11-én 17.00-kor a POP-ban
(1075 Budapest, Király u. 11.).
