„Az életünket szabályozó Pátimo
kkha szabályok a görög demokráciával egyidősek. A buddhista szerzetesek „upószatha”gyűléseinek alkalmaira, tehát holdtöltére, újholdra és a félhold napjaira készültek. A théraváda rendszer 227 szabálya a dél-kelet-ázsiai kolostorokban azóta mindmáig folyamatosan érvényben van: ez a világ legrégebben működő szervezeti szabályzata. A szabályozás lényegi gondolatai pedig máig élő és ható szellemiségként tapinthatók ki olyan ázsiai csúcsteljesítményekben, mint pl.a Toyota-módszer 14 vállalatirányítási alapelve. Csodálattal adózunk az ókor szerzeteseinek, akik ennyire sikeres jogi kódexet alkottak. S csoda-e, hogy Dr Ámbédkar műve, az Indiai Köztársaság Alkotmánya ezeken a spirituális alapokon építkezve oly tartós szabályrendszernek bizonyult? Indiában nem csattant guillotine, nem tört ki proletár forradalom, nem pusztított holokauszt, nagy ugrás, katonai junta. A világ legnépesebb demokráciája egyedülálló stabilitással jutott el a demokratikus jogállamig. Mi kellett ehhez? Csak vissza kellett térni az ősi India szellemi mestereinek tanításaihoz. E mesterek oly korban éltek e földön, hogy bizony sok vérforraló esettel találkoztak, amint erről bőséges beszámolókat olvas-hatunk a szentiratokban. A maguk részéről mégis elvetették az agressziót: szóba se kerülhetett náluk a halálbüntetés, de még a korbácsot, a bilincset és a rácsot se tekintették jó megoldásnak. A bűnöző Angulimálát például maga a Buddha térítette jó útra, s ezután személyesen a Felébredett védte meg a rovott múltú gonosztevőt a király igazságszolgáltatásától. Buddha szerzetesrendjében úgy tartották, hogy értelmes emberek vagyunk, még a legnehezebb problémákat is meg tudjuk beszélni, ha összegyűlünk, és komolyan vesszük egymást. Azt is meg kell azonban mondani, hogy nem könnyű dolog helyt állni a gyűléseken. Nagyon is ismerősek nekünk a 2500 éves buddhista hagyomány tudósításai a gyűléseken előforduló kínos jelenetekről:
Pátimokkha V.8. 80.§: „ha egy szerzetes feláll a helyéről és elmegy, anélkül, hogy a véleményét kifejezte volna, amikor a Közösség közösségi döntést kíván hozni, az megvallandó vétség.”Miért áll föl, miért megy el, miért nem vállalja a véleményének ütköztetését a többiekkel? Úgy tapasztaljuk, hogy a kínos helyzetek mozgatórugója rendszerint a félelem. Nehéz feladat felelősséget vállalni a sajátvéleményemért a közösségben. Könnyebb hallgatásba burkolózni, sértődötten távozni, vagy valamely tekintély mögé bújni:
Pátimokkha V.8. 71.§: „Ha egy szerzetes, akit a többiek a Tan valamely előírásával kapcsolatban figyelmeztettek, így beszél: ‘Testvérek, képtelen vagyok alávetni magam ennek a rendelkezésnek, amíg nem kaptam felvilágosítást a rendi fegyelem egy tapasztalt mesterétől’ –az megvallandó vétség. Egy törekvő szerzetesnek önmagától kell tanulnia, kérdeznie és bizonyosságra lelnie”–olvassuk a mintánkul szolgáló 2500 éves buddhista szentiratban. A kínos helyzetek legkínosabbika, amikor az indulatok elő is törnek. Buddhistáktól igazán nem ezt várja el a környezetük. De bizony a Buddha idejében is elő-előfordult, hogy emberek elveszítették a fejüket:
Pátimokkha V.8. 75.§: „Ha egy szerzetes haragjában vagy indulatból ráemeli a kezét egy másik szerzetesre, az megvallandó vétség.”
Pátimokkha V.8. 77.§: „Ha valaki szándékosan kétségbeesésbe kerget egy barátunkat, hogy akár csak egy pillanatra is nyugtalanná tegye, az megvallandó vétség.”
A Dzsaj Bhím Közösség kialakulása során az első szabályalkotó gyűléseink 1991-ben Püspökladánybanés 1992-ben Taron zajlottak le. Az Amrita Egyesület keretében ezek két évtized alatt rendszeressé váltak, és állandósult a résztvevők köre. Dr Ámbédkar történetét megismerve a vallási tartalom egyre gazdagodott a 2000. évtől kezdve a cigány diákok, 2005-től pedig már a dhammamitrák vallási elvonulásain Bükkmogyorósdon, Hetefejércsén és a sátai tanyán. Iskolánkban később bevezettük a Toyota-módszer 14 elvét, tehát a legkorszerűbb kelet-ázsiai minőséget importáltuk Borsodba és Baranyába. Ezeket a tanulmányainkat tükrözik kötetünkben a szabályaink mellé helyezett kommentárok, történetek. A Dr Ámbédkar Iskola diákjainak heti értekezleteit (mánfai kollégiumi hagyományaink nyomdokain) konferenciának hívjuk. Ezek az alkalmak módot adnak a fiatalok számára fontos kérdések közös megbeszélésére, szabályok alkotására. A fiatalok otthon népes rokoni közösségekben élnek, de az újfajta közösségben mégis nehéz egyenrangú résztvevőként megszólalni. Eleinte még a közös étkezések is problémát okoznak. Idővel aztán a legnehezebb ügyeket is avatott módon rendezik el. A tanári karunknak olyan falvakban, telepeken kell helytállnia, ahol középiskolai tanárok soha nem jártak. Olyan családokkal is dolgoznak, ahol az érettségi és a diploma elképzelhetetlen, a hat gyerek, a nélkülözés, a munkanélküliség, a szegregáció és sokszor bizony a börtön a perspektíva. Ezt a munkát csak folyamatos tanácskozás segítheti sikerre. A technikai dolgozók körébe igyekszünk háromhavonta bevonni minél több olyan asszonyt, embert, aki önkéntesként már bizonyított. Minden dolgozó tartozik valamilyen heti értekezlethez, és tartozik azon aktívan részt venni. Nálunk nem takarítónők és karbantartók dolgoznak, hanem gazdasszonyok és gazdák. Az értekezletek kizárólagos hatáskörébe tartozik a heti tevékenységek kijelölése, a munkatársak, önkéntesek, diákok munkájának egymás közötti értékelése. Körben ülünk, így minden érintett szemkontaktusban lehet a rá vonatkozó értékelés megfogalmazójával, és a többiek pedig tanúk, hozzászólók lehetnek. Nem esünk a modern technika bűvöletébe, nem mindjárt online üzenünk. Maradunk az ókori példánál: egymás értékelésekor megköveteljük az összes érintett előre megszabott időben való személyes jelenlétét. Az üzenet, a beírás, a kiírás, az osztályzat csak ezután következik. A Dzsaj Bhím Közösségben és iskolánkban kínos lenne a pletyka, a kör e-mail-ek, a facebook vagy éppen a sajtó használata a társaink, munkatársaink tevékenységének minősítésére. Ezen eszközök szertefoszlatnák a bizalmi légkört, s az illetéktelen kiszivárogtatás veszélyét hordoznák. Ez az ókorban is így volt:
Pátimokkha V. 1. 9.§: „ha egy szerzetes arról beszél egy tanítványnak, aki még nem kapta meg a megfelelő beavatást, hogy valamelyik szerzetes milyen nagy vétséget követett el – az megvallandó vétség”
Az értekezletek rendszerének általánossá válása segít minket a felhalmozódó feszültségek, indulatok idejében történő levezetésére. Aki eddigi iskolájában, munkahelyén úgy érezte, hogy nem kérdezték meg őt, hogy fontos döntések vagy minősítések háta mögött hangzanak el, a Dzsaj Bhím Közösség intézményeiben joggal várhatja el, hogy mindenki tartogassa ezeket a heti konferenciára, értekezletre. Arra tanítunk mindenkit, hogy az önkormányzat ülésein, falugyűlésen, választásokon is vegyen részt.A Dzsaj Bhím Közösség világiak számára nyitott, állami feladatokat is átvállaló, hivatalos intézményeket működtet. Mégis elsősorban vallási szeretetközösség vagyunk. Túltekintünk saját közösségünk határain, és föltesszük a kérdést: mit tehetünk másokért és magunkért? Tiszta tekintettel nézünk egymás szemébe, mértékletesen, jóindulatúan és szelíden döntünk, becsületesen beszélünk, jól viselkedünk, tisztes megélhetést keresünk magunknak, erősen edzünk, fegyelmezetten figyelünk, mélységes mély elmélyedésbe merülünk. Önkéntes munkában szemetet szedünk és parkosítunk. Gyermeknevelés mellett is vállalkozunk a továbbtanulásra. Cserkészkedünk, zsonglőrködünk, focizunk és színházazunk. Kirándulni visszük a telepi gyerekeket, és könyvet adunk a kezükbe. Szembenézünk az alma-és uborka tolvajokkal, a vandál rombolókkal, sikeresek vagyunk az áramlopás és a falopás visszaszorításában. Fellépünk a szegregáció, a diszkrimináció, a szegénység kriminalizációja ellen. Együtt dolgozunk jogvédő szervezetekkel: nyáron Amnesty International táborokba járunk, otthon TASZ pontot működtetünk, Egerbe és Debrecenbe szegregációs perekre járunk a CFCF Alapítvánnyal. Látogatjuk a rabokat és a betegeket, virrasztunk a gyászolókkal. Zsolozsmázunk, figyeljük a lélegzetünket, szerető kedvességet árasztunk a világban. A Dzsaj Bhím Közösség azoknak az egyháza, akik hisznek e gyülekezet erejében.”
(A cikk forrása: dzsajbhim.hu/navapatimokkha.pdf 13-17.o)
(A kép forrása: http://www.tarrdaniel.com/documents/Buddhizmus/buddhista_szangha.html)
Beszélgetés Orsós Jánossal 2014. április 11-én 17.00-kor a POP-ban
(1075 Budapest, Király u. 11.).
