Véleményem szerint, a mai rohanó világunkban elmegyünk olyan dolgok mellett, ami igazán fontos lenne, vagy igazi probléma. Sokszor veszem észre családtagjaimon, barátaimon, ismerőseimen, de saját magamon is, hogy olyan dolgokért panaszkodunk, olyan problémáink vannak, melyek talán nem olyan súlyos nehézségek. Persze minden embernek a saját gondjai a legnehezebbek és nem állítom, hogy ezek jelentéktelenek, de talán ha megállnánk egy pillantra körülnéznénk és látnánk, hogy milyen körülmények között élnek emberek, átértékelnénk a mi kis ügyesbajos nehézésgeinket. Természetesen egy elválás, egy szakítás, egy barátság megszakadása, vagy egy elrontott iskolai vizsga is okoz kellemetlen órákat az embernek, de mik ezek ahhoz képest, amiket emberek milliói élnek át szegénységben, nyomorban, ivóvíz és étel nélkül.
El sem tudjuk képzelni, hogy mennyi beteg kisgyerek, fiatal, idős ember él a földön, hogy mennyi ember éhezik, hogy hány gyereknek kell nap mint nap úgy felkelnie, hogy nincsenek szülei, hogy hányan kényszerülnek tolókocsiba, hogy hány kisgyerek él át borzalmas fájdalmakat egy kórházi ágyhoz láncolva.
Mivel a másik iskola amit végzek, Kolozsváron van ezért elég sokszor voltam átutazóban Berettyóújfaluban és környékén. A vonatról rengeteg olyan “telepet” láttam, ahol emberek élnek. Megdöbbentő volt látni, hogy milyen körülmények között boldogok az emberek. A gyerekek a szemétdomb közepén játszanak, koszosak, szakadt ruhában vannak, nincs víz sem áram a “házukban”, ha lehet ezeket a tákolmányokat háznak nevezni. Ezt lehet szabadságnak hívni? Nem járnak iskolába, nem járnak óvodába, nincsenek kötelezettségeik. Ilyenkor az ember elgondolkodik, hogy tényleg olyan fontos, hogy a legújabb Iphone-t a magaménak tudhassam? Megmondom őszintén kicsit néha elszégyellem magam, hogy milyen problémáim is vannak, és ilyenkor tudom értékelni azt amit kaptam az élettől, a szüleimtől. Mikor azért nyavajgunk, hogy tanulni kell, hogy vizsgaidőszak van és nincs meg a fene nagy szabadságunk amire vágyunk. Nem is látjuk hogy hány ennyi idős fiatal van, aki 3 munkát vállal, hogy egyáltalán tanulhasson. Elgondolkodtató volt olvasni ennek az szervezetnek a célját és minden embernek csak ajánlani tudom, hogy egy kicsit jobban nézzen körül a világban.
SZERVEZET CÉLJAI
Alapítványunk a keleti határszélen, Magyarország 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségének egyikében, a berettyóújfalui kistérségben működik 1999 óta. Fő tevékenységünk a tehetséggondozás, személyiségfejlesztés, különös tekintettel a hátrányos helyzetű gyerekekre.
JELENLEGI TEVÉKENYSÉGEK
Alapítványunk az oktatás mellett egy sajátos modellfejlesztésbe is kezdett. Megértettük ugyanis, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek fejlesztését nem elegendő az iskola falain belül végezni. Komplex programunkban a hálózatépítéstől az egyenlő bánásmód törvényének érvényesítéséig, a demokratikus készségek fejlesztéséig, krízis helyzetek elhárításától a táboroztatásig széles a skála. Szeretnénk a mélyszegénységben élő gyermekek életesélyeit javítani, számukra jövőképet adni, kompenzálni hátrányukat, segíteni integrációjukat. Az esélyteremtés három eleme az oktatás,a szociális munka és az intézmények közötti együttműködés.
ELMÚLT ÉVEKBEN ELÉRT EREDMÉNYEK
A családgondozás terén végzett munkánk eredményeképp pozitív változások indultak el a kapcsolatrendszerünkben élő családok életében. Látványosan javult a lakókörnyezet képe, sikeresek a kiskert-, ösztöndíj-, villanyóra visszakötési, házfelújítási, közösségfejlesztő stb. programjaink, elindult a biobrikett-készítés, és folyamatosan dolgozunk munkahelyteremtésen is. Az intézmények együttműködésében az esetek megoldásain túl a társadalmi kerekasztalok egyeztetései is sokat segítenek. Próbáljuk a hivatali protokoll és a civil szféra között együttműködési pontokat megkeresni.
https://www.youtube.com/watch?v=epHzS25cPhM
https://www.youtube.com/watch?v=tlVfAcbQBvg
https://www.youtube.com/watch?v=fOXG5zDe8Ro
Németh Luca, Aggházy Tamás
